A 12. héten esedékes genetikai ultrahangtól azért rendesen féltem az előzmények tekintetében, alig vártam, hogy újra láthassam a babát, és hogy azt halljuk: minden oké vele.

Április 29-én a Rózskert Medical Centerbe mentünk. Itt iszonyat erős gépek vannak, profi szakemberek és egy csomó plusz szűrési lehetőség. Szóval ha valaki 12 hetes genetikai ultrahanghoz keres helyet, nagyon jó szívvel javaslom őket (toxémia szűrés, kombinált teszt vérből, kb.35 perces ultrahang: 45.000 Ft, szóval érdemes rá félretenni, nem egy olcsó móka, de mi is  inkább biztosra akartunk menni...)

Már a vetélés után azt éreztem, hogy legelsőre jönni fog a baba, és fiú lesz. Persze tudom, hogy 50-50%, de annyira erre készültem, hogy meglepett volna, ha kislány. Persze kb. a vizsgálat 30.percében tudtuk csak meg, sőt, a doki még egyszer azt is mondta,h. "na gyere, kislány, gyere", ott picit meglepődtem, de aztán elnézést kért, hogy csak énekelgetett. :)

És tényleg fiú! :)

Azóta picit nyugodtabbak vagyunk (főleg én, a férjem eddig sem volt egy idegbeteg típus szerencsére). :)

Mit néznek a 12 hetes szűrésen?

- mindent...de komolyan

- tarkóredő, orrcsont

- szív, véráramlás (babáé és anyukáé is)

- végtagok

- rekeszizom

- gyomor (azt hiszem húgyhólyagot is)

- agykamrák

- gerincoszlop

- ezen felül vérvizsgálattal is szűrnek, és az összes vizsgálat együtt egy kockázati arányszámot fog kiadni a 3 legsúlyosabb genetikai rendellenességre (Down, Patau, Edwards szindróma)

Az ottani atyaúristen doki megnyugtatott, hogy a babával minden tökéletesen rendben, sőt, velem is, ne parázzak, már sínen vagyunk.

Holnap töltöm a 15. hetet, már egyre több enegriám van, habár az elbutulás egyre durvább, nem tudom, hogy hová lehet ezt még fokozni....a végén egy amőba szintjén fogok gondolkozni. Jó esetben. De néha olyan nagy, sötét üresség van a fejemben, hogy....mindegy...nagy.