Babvárásunk történtetének kezdete kicsivel korábbra nyúlik vissza, mert picikét nehezített pályával kezdtünk. Aztán azzal is folytattuk, na de fő az optimizmus. :)

Nem voltam vékony gyerek, de kövér sem. Persze az okos felnőttek már aszerint differenciáltak minket a testvéremmel, hogy ő vékony én meg a "kis derekas" vagy épp "kicsit husi". Hát, most felnőtt fejjel erre annyit mondanék, hogy "anyád" vagy jobb napjaimon, hogy "ellenben veled én legalább ostoba nem vagyok, de köszönöm az észrevételt".

Sosem zabáltam, igyekeztem eleget sportolni, de 16 évesen hirtelen (kb.2 hónap alatt) iszonyúan gyorsan jött rám kb. 10 kg plusz. Akkor elvittek dokihoz, minden ok, ne egyek annyit. Ez sokat lendített a tindézserkori önbizalmamon. Itt már gyakorlatilag a normális kajálás mennyiségét sem mertem megkockáztatni, azaz egyre kevesebbet ettem. Rengetegszer próbálkoztam különbző fogyókúrákkal, de semmi. Annyit tudtam elérni, hogy ne hízzak tovább, de a fogyás távoli álomnak tűnt.

Ez így ment 27 éves koromig, azaz 11 évig. Rohadtul zavart a testalkatom, egyre jobban begubóztam. Közben felvettek egy multihoz, ahol a teljesítmény díjazása szépségre és testalkatra ment. Felnőtt, elvileg intelligens emberek aláztak meg nem egyszer kollégák előtt a külsőm miatt. Itt már borzasztóan elegem volt az egészből. Nem tudtam, hogy mi a baj velem, csak azt, hogy nem eszem sokat, de stagnál a súlyom és rendszeresen remegek, el akarok ájulni az éhségtől.

Kértem sztk-s és magán nőgyógyásztól is teljes hormonprofil kivizsgálást, mert éreztem, hogy itt valami biztos nem stimmel. Az volt a válaszuk, hogy majd ha 1-2 évig nem esek teherbe, akkor lesz indokolt. Hiába mondtam, hogy nem eszem sokat és mozgok, akkor is annyit reagáltak, hogy talán nem kéne annyi kalóriát bevinni, vegyek vissza még jobban. Egyek sok salátát. Köszönöm, ezzel most megint előrébb vagyok.

Végül 2015-ben egy rutin nőgyógyászati vizsgálaton ismét elmondtam a panaszaimat, majd másnapi vérvizsgálattal kiderült a hunyó: kb. 10 éve kialakult inzulinrezisztenciám van, ezáltal pedig szinte az összes hormonértékem elszaródott. Alacsony progeszteron szint, LH és FSH arány megborulás, magas kortizol szint. Terheléses vércukorvizsgálaton, ahol a normál inzulinérték 25-ig jó, nekem 90 volt. Annyi mákom volt, hogy mivel tényleg odafigyeltem magamra, így nem lettem cukorbeteg, a cukor értékeim mindig normálisak voltak. 

Az inzulinrezisztencia (=IR) lehet szerzett és örökölt is. Egészségtelen, mozgáshiányos életmód, stressz is okozhatja, de ugyanúgy genetikai hajlam is. Nekem annyira hirtelen jött, hogy gyanúsabban örököltem.

Ez úgy működik, hogy eszel, termelődik a glükóz a véredben, vele együtt az inzulin is, de ha valami baj van az inzulin sejtekkel, nem tudnak rákapcsolódni a glükózra, így egyre több inzulin termelődik. Majd ez a rengeteg inzulin egyszer csak leviszi hirtelen a vércukrot. És újra éhes leszel. De nem eszel, hogy ne hízzál. Úgyhogy inkább remegsz és várod az esti salátádat, ami nem fogja stabilizálni a vércukrodat. Ördögi kör.

2015.októberében kiderült, azóta tartom a 160 gr-os diétát. 11 hónapig csak a diéta és a mozgás volt a kezelés, picit elindult a fogyás, de még mindig éreztem, hogy lehetne ez jobb is. Majd amint megkaptam az inzulinérzékenyítő gyógyszert, felgyorsult a súlyvesztés. Nálam már régóta kezeletlen volt a helyzet, azaz csak a gyógyszer segíthetett. Hát ennyit a 10-11 évnyi szenvedésről. Azóta szerencsére helyreállt minden a szervezetemben. :)

A lényeg, hogyha hasonlókat tapasztalsz, ne hagyd annyiban, menjél el egy 3 pontos vércukor terheléses vizsgálatra, és lehetőleg hormonprofilt is kérj mellé. Ha ezek nincsenek rendben, jó eséllyel a teherbeesés is nehezített lesz, a terhesség megmaradásának esélye pedig csökkenhet.