Ez most sablonos lesz, de úgysem ez a lényeg, szóval röviden... :)

Somogyvári Zita vagyok, 1988-ban születtem, 2008 óta élek Budapesten a -most már- férjemmel, Papperrel. 

Néhány dolog rólam: nagyon tudok szeretni, de ha valaki direkt árt, akkor nagyon be tudok pipulni és darálom az illetőt; naivitás; optimizmus; segítőkészség (akkor is, ha nem kérik, ez sokszor vicces...); nyers stílus; túlzott őszinteség; szociális túlérzékenység; kutya imádat; túlfejlett igazságérzet; trollkodás; előbb jár a szám, mint az eszem; sértődékenység, de ezen sokat javítottam már; és nem vetem meg a káromkodást. Alapvetően szélsőséges érzelmeim vannak, azt hiszem. Majd biztos konszolidálódok idővel.

Közgazdász diplomát szereztem (az eredeti pszichológia tervem helyett, matekból mindig is hülye voltam, nem is tudom, hogy sikerült végigcsinálnom az egészet...), utána 2 multinál is dolgoztam, jelenleg pedig egy kicsi magyar natúrkozmetikai cégnél vagyok operatív vezető. Marketingesként kezdtem, aztán egyre több mindent kaptam feladatként. Nem mondom, hogy könnyű, de szeretem.

Gyermeki idillikus álmom szerint 24 évesen mentem volna férjhez, majd 25 évesen megszületett volna a babánk. No de mire vannak az álmok, ha nem arra, hogy kicsit módosuljanak? :) 26 évesen mentem férjhez, és most, 28 évesen még várunk a babára. De ez semmit sem befolyásol az életem boldogságán, alapvetően nagyon is szeretek élni. 

Egészen 2015.márciusáig hadilábon álltam a gyerekvállalás témakörrel. Nem éreztem egyszerűen rá belső igényt. Aztán megszületett az unokaöcsém és minden addigi kételyemnek "sanyi lett". Azóta nagyon vágyom már egy babára. :) Egy kis szuszogányra, aki belőlünk van. Akit taníthatunk, segíthetünk, szerethetünk, támogathatunk.